Gondolataim az egyházzenéről

,,Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek, és lelkem, amelyet megmentesz;”

Zsolt 71,23

Egy keresztény zenész számára az előbb megfogalmazott zsoltáridézet, jól összefoglalja hivatásának két fontos alapját. Ez velem is így van. Számomra Isten dicséretének legfontosabb része a liturgiákon való szolgálat. Úgy érzem ez Isten ajándéka számomra, hiszen tehetséget adott a zene műveléséhez. A tehetség, viszont nem tud felszínre jutni, ha azt nem művelik és adják tovább valamilyen formában. A Kivonulás könyvében is olvashatjuk, hogy azoknak az embereknek, ,,akiknek az Úr művészi tehetséget adott, s akiket a szívük arra indított” azt kéri tőlük, ,,hogy lássanak munkához.” (Kiv 36,2) Ezek alapján azonban az is elmondható, hogy a tehetség kibontakozása, megnyilvánulása felelősséggel jár és nem mindegy, hogy az ember azt milyen módon közvetíti.

Az idézetben rejlő másik kulcsfontosságú dolog az, amikor az ember ráébred arra, hogy fontos számára az üdvösség. Ahogy Izajás írja, ,,nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett.” (Iz 61,10) Igaz itt a papok meghívására vonatkoztatja, de úgy gondolom, minden ember életébe eljön a kegyelem ideje. Az én esetemben is hasonlóképpen történt ez. Mivel a zene már gyermekkorom óta fontos szerepet tölt be az életemben, ezért hogyan is erősödhettem meg a hitben másképp, mint a szent zenén keresztül. Vallásos családból származom, mindig is jelen volt az életemben a hit, de középiskolás koromtól kezdve kezdtem el érezni igazán ennek gyümölcseit. Belső késztetést éreztem arra, hogy szeretnék megtanulni orgonálni és templomi orgonistaként szolgálni. Elkezdtem az orgonatanulást és ez a cél középiskolás éveim alatt is bennem volt. A hit által kaptam erőt, kitartást a zenei hivatásomhoz.

Külön öröm számomra, hogy egy évet Németországban tölthettem és itt megismerhettem a német egyházzenét. Megtapasztaltam, hogy milyen fontos egy orgonista számára az improvizáció, vagyis rögtönzés. Ennek alapjaival már a debreceni egyetemi éveim alatt is találkoztam a zeneszerzés órákon. A német szentmisék azonban rávilágítottak arra, hogy ezen a területen még fejlődnöm kell. Az énekek előtt játszott előjátékoknak, bevezetőknek nem csupán az a célja, hogy a közösség számára hallhatóvá tegye az ének dallamát, de tükröznie kell annak lelki, szövegi tartalmát is. Számomra fontos a szöveg, olyannyira, hogy a szentmisék énekeit is úgy próbálom összeállítani, hogy azok szorosan kapcsolódjanak az evangéliumhoz, illetve a prédikációhoz.

Munkámban mindig törekszem arra, hogy értéket közvetítsek, legyen az egy zeneiskolai óra, vagy egy szentmise. Véleményem szerint a templomokban egyre jobban teret nyerő popzene összezavarja a hívek helyes értékrendjét az egyházzenéről, mivel ezeket a zenéket többnyire amatőr zenészek és szövegírók szerezték, ellentétben a szent zenével. Kodály mondja: ,,A templomi zene színvonalának emelésével a vallási életet mélyítjük. A rossz templomi zene a vallásos életet is megmérgezi.” Az egyházzene megértése és megszerettetése érdekében indult el korábban a „Vasárnap esti muzsika” hangversenysorozat előző szolgálati helyemen, Zalaegerszegen. Ennek célja a zeneirodalom remekműveinek megismertetése mellett a lelki elmélyülés volt. A programsorozat több évadot megélt. Ennek a mintájára indul útnak hamarosan a „Lélekhangoló Orgonapercek” koncertsorozat itt Budapesten, mely reményeim szerint hasonló sikereket fog elérni.

Egy orgonista számára is fontos az imádság, mely az elvégzett napi imák mellett legjobban a liturgiákban, illetve a zeneszerzésben jut érvényre. Úgy érzem, a személyes imádkozásom az áldozás alatti improvizációkban nyilvánul meg leginkább. Az embert megérintik a szentírás szövegei és ez az improvizációban teljesedik ki igazán.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .